Incipit
℣. Dómine, lábia +︎ mea apéries.
℟. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
℣. Deus ✠ in adjutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adjuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúja.
|
Kezdet
℣. Nyisd meg, +︎ Uram, ajkamat,
℟. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Invitatorium {Antiphona ex Psalterio secundum diem}
Ant. Dóminum, Deum nostrum, * Veníte, adorémus.
Ant. Dóminum, Deum nostrum, * Veníte, adorémus.
Veníte, exsultémus Dómino, jubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem ejus in confessióne, et in psalmis jubilémus ei.
Ant. Dóminum, Deum nostrum, * Veníte, adorémus.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Veníte, adorémus.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus ejus (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus ejus, et oves páscuæ ejus.
Ant. Dóminum, Deum nostrum, * Veníte, adorémus.
Hódie, si vocem ejus audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Veníte, adorémus.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus jurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Dóminum, Deum nostrum, * Veníte, adorémus.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Veníte, adorémus.
Ant. Dóminum, Deum nostrum, * Veníte, adorémus.
|
Imádságra hívás {Antifóna a zsoltáros részből az adott napra}
Ant. Urunkat, Istenünket * Jöjjetek, imádjuk!
Ant. Urunkat, Istenünket * Jöjjetek, imádjuk!
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járuljunk orcája elé hálaadással, és zsoltárokkal vigadjunk neki.
Ant. Urunkat, Istenünket * Jöjjetek, imádjuk!
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött, mert nem taszítja el népét az Úr; mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. Jöjjetek, imádjuk!
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat. (térdet hajtunk) Jertek, imádva boruljunk le Isten előtt, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Urunkat, Istenünket * Jöjjetek, imádjuk!
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint ama bosszantással a kísértés napján a pusztában: hol megkísértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. Jöjjetek, imádjuk!
Negyven esztendeig bosszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szívükben mindenkor tévelyegnek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Urunkat, Istenünket * Jöjjetek, imádjuk!
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Jöjjetek, imádjuk!
Ant. Urunkat, Istenünket * Jöjjetek, imádjuk!
|
Hymnus {ex Psalterio secundum tempora}
Tu, Trinitátis Unitas,
Orbem poténter quæ regis,
Atténde laudis cánticum,
Quod excubántes psállimus.
Nam léctulo consúrgimus
Noctis quiéto témpore,
Ut flagitémus ómnium
A te medélam vúlnerum.
Quo fraude quidquid dǽmonum
In nóctibus delíquimus,
Abstérgat illud cǽlitus
Tuæ potéstas glóriæ.
Ne corpus astet sórdidum,
Nec torpor instet córdium,
Ne críminis contágio
Tepéscat ardor spíritus.
Ob hoc, Redémptor, quǽsumus,
Reple tuo nos lúmine,
Per quod diérum círculis
Nullis ruámus áctibus.
Præsta, Pater piíssime,
Patríque compar Únice,
Cum Spíritu Paráclito
Regnans per omne sǽculum.
Amen.
|
Himnusz {a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Ó Háromság Egysége te,
Ki mindenen uralkodol,
Halld meg az áldó éneket,
Mit virrasztván zengünk neked.
Ébred a hajnal csillaga,
S a felkelő fényt hirdeti,
Az éjszakák homálya hull.
Ragyogjon ránk a Tiszta Fény.
Immár az ágyból fölkelünk
Éjszaka békés idején,
Hogy tőled kérjünk tisztulást,
Minden sebünkre gyógyulást.
Ha vétkeztünk az éjszakán,
Megférvén ördögök csele:
A mennyekből hadd mossa le
Dicsősége hatalma azt.
Hogy testünk szenny ne ülje meg,
Ne tompaság a szíveket,
És meg ne hűtse bűnragály
A szellem szárnyaló tüzét.
Kérünk azért, Üdvözítő,
Hogy fényességed töltsön el,
Ragyogja be napunk a fény,
S botlás ne érje lépteink.
Engedd meg ezt, kegyes Atya,
S Atyának mása, egy Fia,
S te Szentlélek, Vigasztaló,
Mindörökön uralkodó.
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ ex Psalterio secundum tempora}
Nocturn I.
Ant. Suscitávit Dóminus.
Psalmus 77(1-8) [1]
77:1 Atténdite, pópule meus, legem meam: * inclináte aurem vestram in verba oris mei.
77:2 Apériam in parábolis os meum: * loquar propositiónes ab inítio.
77:3 Quanta audívimus et cognóvimus ea: * et patres nostri narravérunt nobis.
77:4 Non sunt occultáta a fíliis eórum: * in generatióne áltera.
77:4 Narrántes laudes Dómini, et virtútes ejus: * et mirabília ejus, quæ fecit.
77:5 Et suscitávit testimónium in Jacob: * et legem pósuit in Israël.
77:5 Quanta mandávit pátribus nostris nota fácere ea fíliis suis: * ut cognóscat generátio áltera.
77:6 Fílii qui nascéntur, et exsúrgent, * et narrábunt fíliis suis.
77:7 Ut ponant in Deo spem suam, et non obliviscántur óperum Dei: * et mandáta ejus exquírant.
77:8 Ne fiant sicut patres eórum: * generátio prava et exásperans.
77:8 Generátio, quæ non diréxit cor suum: * et non est créditus cum Deo spíritus ejus.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Suscitávit Dóminus testimónium in Jacob: et legem pósuit in Israël.
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Nocturn I.
Ant. Parancsul adta Jákobnak.
Zsoltár 77(1-8) [1]
77:1 Figyelmezzetek, én népem, az én törvényemre; * hajtsátok fületeket az én szám igéire.
77:2 Megnyitom számat példabeszédekben, * titkos dolgokat szólok kezdettől.
77:3 Amiket hallottunk és értettünk, * és atyáink beszélettek nekünk,
77:4 Nincsenek eltitkolva azok fiaitól * a következő nemzedékben.
77:4 Elbeszélték az Úr dicséretét, és az ő hatalmát; * és csodatetteit, melyeket cselekedett;
77:5 Hogy bizonyságot támasztott Jákobban, * és törvényt adott Izraelben.
77:5 Mennyit parancsolt atyáinknak tudtul adatni fiaik előtt, * hogy tudja a következő nemzedék,
77:6 A fiak, kik születnek, és felnőnek, * és elbeszélik fiaiknak:
77:7 Hogy az Istenbe helyezzék reménységüket, és el ne feledjék az Isten jótéteményeit, * és keressék az ő parancsait,
77:8 és ne legyenek, mint atyáik, * gonosz és bosszantó nemzedék;
77:8 Oly nemzedék, melynek szíve nem volt igaz, * és melynek lelke nem volt hű az Istenhez,
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Parancsul adta Jákobnak s mint törvényt rendelte Izraelnek.
|
Ant. Coram pátribus eórum.
Psalmus 77(9-16) [2]
77:9 Fílii Ephrem intendéntes et mitténtes arcum: * convérsi sunt in die belli.
77:10 Non custodiérunt testaméntum Dei: * et in lege ejus noluérunt ambuláre.
77:11 Et oblíti sunt benefactórum ejus: * et mirabílium ejus quæ osténdit eis.
77:12 Coram pátribus eórum fecit mirabília in terra Ægýpti: * in campo Táneos.
77:13 Interrúpit mare, et perdúxit eos: * et státuit aquas quasi in utre.
77:14 Et dedúxit eos in nube diéi: * et tota nocte in illuminatióne ignis.
77:15 Interrúpit petram in erémo: * et adaquávit eos velut in abýsso multa.
77:16 Et edúxit aquam de petra: * et dedúxit tamquam flúmina aquas.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Coram pátribus eórum fecit Deus mirabília.
|
Ant. Csodákat tett.
Zsoltár 77(9-16) [2]
77:9 Mint Efrem fiai, kik a kézíjat megvonták, megeresztették, * de visszafordultak a harc napján.
77:10 Nem tartották meg az Isten szövetségét, * és nem akartak az ő törvényében járni,
77:11 és elfeledkeztek az ő jótéteményeiről * és csodatetteiről, melyeket mutatott nekik.
77:12 Atyáik előtt csodákat tett Egyiptom földjén, * Tánisz mezején.
77:13 Áthasította a tengert, és átvitte őket, * és mintegy tömlőben, megállítá a vizeket.
77:14 És nappal felhő által vezette őket, * és egész éjjel tűz világítása által.
77:15 A kősziklát megrepesztette a pusztában, * és megitatta őket, mint nagy mélységből.
77:16 És vizet fakasztott a kősziklából, * és mint a folyót, úgy árasztotta a vizet.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Csodákat tett az atyák szeme láttára.
|
Ant. Jánuas cæli apéruit.
Psalmus 77(17-31) [3]
77:17 Et apposuérunt adhuc peccáre ei: * in iram excitavérunt Excélsum in inaquóso.
77:18 Et tentavérunt Deum in córdibus suis, * ut péterent escas animábus suis.
77:19 Et male locúti sunt de Deo: * dixérunt: Numquid póterit Deus paráre mensam in desérto?
77:20 Quóniam percússit petram, et fluxérunt aquæ: * et torréntes inundavérunt.
77:20 Numquid et panem póterit dare, * aut paráre mensam pópulo suo?
77:21 Ídeo audívit Dóminus, et dístulit: * et ignis accénsus est in Jacob, et ira ascéndit in Israël.
77:22 Quia non credidérunt in Deo: * nec speravérunt in salutári ejus:
77:23 Et mandávit núbibus désuper: * et jánuas cæli apéruit.
77:24 Et pluit illis manna ad manducándum: * et panem cæli dedit eis.
77:25 Panem Angelórum manducávit homo, * cibária misit eis in abundántia.
77:26 Tránstulit Austrum de cælo: * et indúxit in virtúte sua Áfricum.
77:27 Et pluit super eos sicut púlverem carnes: * et sicut arénam maris volatília pennáta.
77:28 Et cecidérunt in médio castrórum eórum: * circa tabernácula eórum.
77:29 Et manducavérunt, et saturáti sunt nimis, et desidérium eórum áttulit eis: * non sunt fraudáti a desidério suo.
77:30 Adhuc escæ eórum erant in ore ipsórum: * et ira Dei ascéndit super eos.
77:31 Et occídit pingues eórum, * et eléctos Israël impedívit.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Jánuas cæli apéruit Dóminus, et pluit illis manna ad manducándum.
|
Ant. Mannát hullatott az égből.
Zsoltár 77(17-31) [3]
77:17 És mégis folyvást vétkeztek ellene, * haragra indították a Fölségest a vizetlen pusztában.
77:18 És kisértették az Istent szívükben, * midőn lelküknek ételt kértek;
77:19 és gonoszul szólottak az Istenről, * mondván: Készíthet-e az Isten asztalt a pusztában?
77:20 Mivelhogy megütötte a kősziklát, és vizek folytak, * és patakok áradtak:
77:20 Vajon adhat-e kenyeret is, * vagy készíthet-e asztalt is az ő népének?
77:21 Ezt meghallá az Úr, és elhalasztá; * és tűz gerjedett Jákobra, és harag szállt Izraelre;
77:22 Mert nem hittek az Istenben, * és nem bíztak az ő szabadításában.
77:23 És parancsolt onnan fentről a felhőknek, * és megnyitá az ég ajtajait,
77:24 és mannát hullatott nekik eledelül, * és mennyei kenyeret adott nekik.
77:25 Az angyalok kenyerét ette az ember; * eledelt küldött nekik bőséggel.
77:26 Elvivé a napkeleti szelet az égről, * és elhozá erejével a délit.
77:27 És mint a port, úgy hullatta nekik a húst, * és a tollas madarakat, mint a tenger fövenyét.
77:28 És táboruk közepére estek * az ő sátoraik körül.
77:29 És evének, és igen jóllakának, és kívánságukat teljesíté, * és nem csalatkoztak meg kívánságukban.
77:30 De még szájukban volt étkük, * és már az Isten haragja rájuk szállott,
77:31 és megölé azok kövéreit, * Izrael választottait megakadályozá.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Mannát hullatott az égből eledelül, égi kenyeret adott nekik.
|
Ant. Deus adjútor.
Psalmus 77(32-41) [4]
77:32 In ómnibus his peccavérunt adhuc: * et non credidérunt in mirabílibus ejus.
77:33 Et defecérunt in vanitáte dies eórum: * et anni eórum cum festinatióne.
77:34 Cum occíderet eos, quærébant eum: * et revertebántur, et dilúculo veniébant ad eum.
77:35 Et rememoráti sunt quia Deus adjútor est eórum: * et Deus excélsus redémptor eórum est.
77:36 Et dilexérunt eum in ore suo, * et lingua sua mentíti sunt ei.
77:37 Cor autem eórum non erat rectum cum eo: * nec fidéles hábiti sunt in testaménto ejus.
77:38 Ipse autem est miséricors, et propítius fiet peccátis eórum: * et non dispérdet eos.
77:38 Et abundávit ut avérteret iram suam: * et non accéndit omnem iram suam:
77:39 Et recordátus est quia caro sunt: * spíritus vadens et non rédiens.
77:40 Quóties exacerbavérunt eum in desérto, * in iram concitavérunt eum in inaquóso?
77:41 Et convérsi sunt, et tentavérunt Deum: * et Sanctum Israël exacerbavérunt.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Deus adjútor est eórum: et Excélsus redémptor eórum est.
|
Ant. Isten a sziklájuk.
Zsoltár 77(32-41) [4]
77:32 Mindezek mellett mégis vétkeztek, * és nem hittek az ő csodáinak.
77:33 És elfogytak napjaik hiúságban, * és esztendeik sietséggel.
77:34 Midőn ölte őket, keresték őt, * és megtértek, és korán reggel hozzája jöttek,
77:35 és megemlékeztek, hogy Isten az ő segítőjük, * és a fölséges Isten az ő megváltójuk.
77:36 De csak szájukkal szerették őt, * és nyelvükkel hazudtak neki.
77:37 Mert szívük hozzája nem volt igaz, * és nem találtattak hűeknek az ő szövetségében.
77:38 Ő pedig irgalmas, és megkegyelmez bűneiknek, * és nem veszti el őket.
77:38 És gyakran volt azon, hogy elfordítsa haragját, * és nem gerjeszté föl egészen haragját,
77:39 és megemlékezett, hogy nem egyebek, mint test, * elenyésző és vissza nem térő lehelet.
77:40 Hányszor búsították őt a pusztában, * s indították őt haragra a vizetlen helyen?
77:41 És újra meg újra kísértették az Istent, * és Izrael Szentjét bosszantották.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Isten a sziklájuk, a fölséges Isten a szabadítójuk.
|
Ant. Redémit eos.
Psalmus 77(42-58) [5]
77:42 Non sunt recordáti manus ejus, * die qua redémit eos de manu tribulántis.
77:43 Sicut pósuit in Ægýpto signa sua, * et prodígia sua in campo Táneos.
77:44 Et convértit in sánguinem flúmina eórum: * et imbres eórum, ne bíberent.
77:45 Misit in eos cœnomyíam, et comédit eos: * et ranam, et dispérdidit eos.
77:46 Et dedit ærúgini fructus eórum: * et labóres eórum locústæ.
77:47 Et occídit in grándine víneas eórum: * et moros eórum in pruína.
77:48 Et trádidit grándini juménta eórum: * et possessiónem eórum igni.
77:49 Misit in eos iram indignatiónis suæ: * indignatiónem, et iram, et tribulatiónem: immissiónes per ángelos malos.
77:50 Viam fecit sémitæ iræ suæ, non pepércit a morte animábus eórum: * et juménta eórum in morte conclúsit.
77:51 Et percússit omne primogénitum in terra Ægýpti: * primítias omnis labóris eórum in tabernáculis Cham.
77:52 Et ábstulit sicut oves pópulum suum: * et perdúxit eos tamquam gregem in desérto.
77:53 Et dedúxit eos in spe, et non timuérunt: * et inimícos eórum opéruit mare.
77:54 Et indúxit eos in montem sanctificatiónis suæ: * montem, quem acquisívit déxtera ejus.
77:54 Et ejécit a fácie eórum gentes: * et sorte divísit eis terram in funículo distributiónis.
77:55 Et habitáre fecit in tabernáculis eórum: * tribus Israël.
77:56 Et tentavérunt, et exacerbavérunt Deum excélsum: * et testimónia ejus non custodiérunt.
77:57 Et avertérunt se, et non servavérunt pactum: * quemádmodum patres eórum convérsi sunt in arcum pravum.
77:58 In iram concitavérunt eum in cóllibus suis: * et in sculptílibus suis ad æmulatiónem eum provocavérunt.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Redémit eos Dóminus de manu tribulántis.
|
Ant. Kiszabadította.
Zsoltár 77(42-58) [5]
77:42 Nem emlékeztek meg az ő kezéről, * ama napról, melyen megszabadította őket a nyomorgató kezéből,
77:43 Mint vitte véghez Egyiptomban jeleit, * és csodáit Tánisz mezején,
77:44 Midőn vérré változtatta azok folyóvizeit * és árjait, hogy nem ihattak;
77:45 Mindenféle legyet bocsátott rájuk, mely megemészté őket; * és békát, mely elpusztítá őket;
77:46 és a ragyának adá gyümölcsüket, * és termesztményeiket a sáskának;
77:47 és elverte jégesővel szőlőiket, * és szederfáikat dérrel;
77:48 és a jégesőnek adá barmaikat, * és jószágukat a tűznek;
77:49 Midőn rájuk bocsátotta bosszankodása haragját, * a bosszankodást és haragot és szorongatást, csapásokat a gonosz angyalok által;
77:50 Midőn utat csinált haragja ösvényének, s nem kímélte a haláltól lelküket, * és barmaikat a halálnak szánta;
77:51 és megölt minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, * minden munkájuk zsengéit Kám hajlékaiban;
77:52 és elvitte népét, mint a juhokat, * és hordozta őket, mint nyájat a pusztában,
77:53 és kivezette őket reménységben, és nem féltek; * és ellenségeiket a tenger elborította;
77:54 és bevitte őket megszenteltetése hegyére, * a hegyre, melyet az ő jobbja szerzett;
77:54 és kiűzte színük elől a nemzeteket, * és elosztá nekik a földet sors által az osztás kötelével;
77:55 és megtelepíté azok hajlékaiban * Izrael nemzetségeit,
77:56 és ők kísértették és bosszantották a fölséges Istent, * és nem őrzötték meg bizonyságait,
77:57 és elfordultak, és nem tarták meg a kötést, * mint atyáik, csalárd kézívként hátrafordultak.
77:58 Haragra indíták őt halmaikon, * és faragott képeikkel bosszúállásra ingerlék őt.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Kiszabadította az ellenség hatalmából őket.
|
Ant. Ædificávit.
Psalmus 77(59-72) [6]
77:59 Audívit Deus, et sprevit: * et ad níhilum redégit valde Israël.
77:60 Et répulit tabernáculum Silo: * tabernáculum suum, ubi habitávit in homínibus.
77:61 Et trádidit in captivitátem virtútem eórum: * et pulchritúdinem eórum in manus inimíci.
77:62 Et conclúsit in gládio pópulum suum: * et hereditátem suam sprevit.
77:63 Júvenes eórum comédit ignis: * et vírgines eórum non sunt lamentátæ.
77:64 Sacerdótes eórum in gládio cecidérunt: * et víduæ eórum non plorabántur.
77:65 Et excitátus est tamquam dórmiens Dóminus: * tamquam potens crapulátus a vino.
77:66 Et percússit inimícos suos in posterióra: * oppróbrium sempitérnum dedit illis.
77:67 Et répulit tabernáculum Joseph: * et tribum Éphraim non elégit.
77:68 Sed elégit tribum Juda, * montem Sion quem diléxit.
77:69 Et ædificávit sicut unicórnium sanctifícium suum in terra, * quam fundávit in sǽcula.
77:70 Et elégit David, servum suum, et sústulit eum de grégibus óvium: * de post fœtántes accépit eum,
77:71 Páscere Jacob, servum suum, * et Israël, hereditátem suam:
77:72 Et pavit eos in innocéntia cordis sui: * et in intelléctibus mánuum suárum dedúxit eos.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ædificávit Deus sanctifícium suum in terra.
|
Ant. Isten építette.
Zsoltár 77(59-72) [6]
77:59 Meghallotta ezt Isten, és megvetette * és igen megutálta Izraelt,
77:60 és elhagyta Silóban hajlékát, * az ő hajlékát, hol az emberek között lakott,
77:61 és fogságra adá azok erejét, * és azok szépségét az ellenség kezeibe,
77:62 és fegyver alá juttatta népét, * és örökségét megvetette.
77:63 Ifjait tűz emésztette meg; * és szüzeit senki sem siratta.
77:64 Papjai fegyver által hullottak el; * és özvegyeiken senki sem siránkozott.
77:65 Akkor mintegy álomból fölserkent az Úr, * mint a bortól megrészegült hatalmas.
77:66 És megveré ellenségeit hátul; * örök gyalázatot tett rajtuk.
77:67 És megvetette József hajlékát, * és nem választá Efraim nemzetségét;
77:68 Hanem Júda nemzetségét választotta, * Sion hegyét, melyet szeretett.
77:69 És fölépíté szent helyét, mint az egyszarvú szarvát, a földön, * melyet örökre alapított.
77:70 És Dávidot, az ő szolgáját választotta, és elvevé őt a juhok nyájaitól, * a tejelők mögül hozta el őt,
77:71 Hogy legeltesse szolgáját, Jákobot, * és örökségét, Izraelt.
77:72 És legeltette őket szívének ártatlanságában, * és kezeinek okossága szerint vezérlette őket.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Isten építette a szentélyt, szilárddá tette, mint a földet.
|
Ant. Ádjuva nos.
Psalmus 78 [7]
78:1 Deus, venérunt gentes in hereditátem tuam, polluérunt templum sanctum tuum: * posuérunt Jerúsalem in pomórum custódiam.
78:2 Posuérunt morticína servórum tuórum, escas volatílibus cæli: * carnes sanctórum tuórum béstiis terræ.
78:3 Effudérunt sánguinem eórum tamquam aquam in circúitu Jerúsalem: * et non erat qui sepelíret.
78:4 Facti sumus oppróbrium vicínis nostris: * subsannátio et illúsio his, qui in circúitu nostro sunt.
78:5 Úsquequo, Dómine, irascéris in finem: * accendétur velut ignis zelus tuus?
78:6 Effúnde iram tuam in gentes, quæ te non novérunt: * et in regna quæ nomen tuum non invocavérunt:
78:7 Quia comedérunt Jacob: * et locum ejus desolavérunt.
78:8 Ne memíneris iniquitátum nostrárum antiquárum, cito antícipent nos misericórdiæ tuæ: * quia páuperes facti sumus nimis.
78:9 Ádjuva nos, Deus, salutáris noster: et propter glóriam nóminis tui, Dómine, líbera nos: * et propítius esto peccátis nostris, propter nomen tuum:
78:10 Ne forte dicant in géntibus: Ubi est Deus eórum? * et innotéscat in natiónibus coram óculis nostris.
78:10 Últio sánguinis servórum tuórum, qui effúsus est: * intróeat in conspéctu tuo gémitus compeditórum.
78:11 Secúndum magnitúdinem brácchii tui, * pósside fílios mortificatórum.
78:12 Et redde vicínis nostris séptuplum in sinu eórum: * impropérium ipsórum, quod exprobravérunt tibi, Dómine.
78:13 Nos autem pópulus tuus, et oves páscuæ tuæ, * confitébimur tibi in sǽculum.
78:13 In generatiónem et generatiónem * annuntiábimus laudem tuam.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ádjuva nos, Deus, salutáris noster: et propítius esto peccátis nostris.
|
Ant. Neved dicsőségéért.
Zsoltár 78 [7]
78:1 Isten, pogányok jöttek örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, * őrkunyhóvá tették Jeruzsálemet.
78:2 Szolgáid holttestét eledelül adták az égi madaraknak, * szentjeid húsát a föld vadainak.
78:3 Vérüket mint a vizet ontották Jeruzsálem körül, * és nem volt, ki eltemesse.
78:4 Gyalázattá lettünk szomszédainknak, * nevetséggé és csúfsággá azoknak, kik körülöttünk vannak.
78:5 Meddig haragszol, Uram, egészen? * Fölgerjed-e, mint a tűz, bosszankodásod?
78:6 Öntsd ki haragodat a pogányokra, kik téged nem ismernek, * és az országokra, melyek a te nevedet nem hívták segítségül,
78:7 Mert megemésztették Jákobot, * és az ő helyét elpusztították.
78:8 Ne emlékezzél meg régi gonoszságainkról, hamar előzzön meg minket a te irgalmasságod: * mert igen szegények lettünk.
78:9 Segíts meg minket, szabadító Istenünk, és a te neved dicsőségéért, Uram, szabadíts meg minket; * és légy kegyelmes bűneinknek a te nevedért,
78:10 Nehogy azt mondják a pogányok között: Hol vagyon az ő Istenük? * Legyen nyilvános a nemzetek között szemeink előtt
78:10 A bosszúállás szolgáid kiontott véréért. * Jusson színed elé a foglyok fohászkodása;
78:11 A te karod nagyvolta szerint * tartsd meg a megöltek fiait,
78:12 és fizesd vissza szomszédainknak keblükbe hétszerte * szidalmukat, mellyel, Uram, téged szidalmaztak.
78:13 Mi pedig, a te néped, és a te legelőd juhai, * hálát adunk neked mindörökké,
78:13 Nemzedékről nemzedékre * hirdetni fogjuk dicséretedet.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Neved dicsőségéért ments meg minket, Istenünk, bocsásd meg, bűneinket.
|
Ant. Ego sum Dóminus.
Psalmus 80 [8]
80:2 Exsultáte Deo, adjutóri nostro: * jubiláte Deo Jacob.
80:3 Súmite psalmum, et date týmpanum: * psaltérium jucúndum cum cíthara.
80:4 Buccináte in Neoménia tuba, * in insígni die solemnitátis vestræ.
80:5 Quia præcéptum in Israël est: * et judícium Deo Jacob.
80:6 Testimónium in Joseph pósuit illud, cum exíret de terra Ægýpti: * linguam, quam non nóverat, audívit.
80:7 Divértit ab onéribus dorsum ejus: * manus ejus in cóphino serviérunt.
80:8 In tribulatióne invocásti me, et liberávi te: * exaudívi te in abscóndito tempestátis: probávi te apud aquam contradictiónis.
80:9 Audi, pópulus meus, et contestábor te: * Israël, si audíeris me, non erit in te deus recens, neque adorábis deum aliénum.
80:11 Ego enim sum Dóminus Deus tuus, qui edúxi te de terra Ægýpti: * diláta os tuum, et implébo illud.
80:12 Et non audívit pópulus meus vocem meam: * et Israël non inténdit mihi.
80:13 Et dimísi eos secúndum desidéria cordis eórum: * ibunt in adinventiónibus suis.
80:14 Si pópulus meus audísset me: * Israël si in viis meis ambulásset:
80:15 Pro níhilo fórsitan inimícos eórum humiliássem: * et super tribulántes eos misíssem manum meam.
80:16 Inimíci Dómini mentíti sunt ei: * et erit tempus eórum in sǽcula.
80:17 Et cibávit eos ex ádipe fruménti: * et de petra, melle saturávit eos.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ego sum Dóminus Deus tuus Israël, qui edúxi te de terra Ægýpti.
|
Ant. Én vagyok az Úr.
Zsoltár 80 [8]
80:2 Örvendezzetek a mi segítő Istenünknek; * örüljetek Jákob Istenének.
80:3 Kezdjetek éneket, és hozzatok dobot, * kellemes hárfát citerával.
80:4 Fújjatok harsonát az újhold napján, * a ti ünnepetek jeles napján.
80:5 Mert parancsolat ez Izraelben, * és törvény Jákob Istenétől.
80:6 Bizonyságul rendelte ezt Józsefben, midőn kijött Egyiptom földjéről; * hol nyelvet hallott, melyet nem értett.
80:7 Elfordította hátát a terhektől, * midőn kezei kosárral szolgáltak.
80:8 A szorongatásban segítségül hívtál engem, és megszabadítottalak tégedet; * meghallgattalak a förgeteg homályából, megpróbáltalak az ellenmondás vizénél.
80:9 Halljad, én népem, és bizonyságot teszek neked; * Izrael, ha engem hallgatsz, nem leszen nálad új Isten, sem idegen Istent nem fogsz imádni.
80:11 Mert én vagyok a te Urad, Istened, ki téged kihoztalak Egyiptom földjéről; * tátsd föl szádat, és betöltöm azt.
80:12 De az én népem nem hallgatott szavamra, * és nem figyelmezett rám Izrael.
80:13 És az ő szívük kívánságaira hagytam őket, * és öntanácsaik szerint jártak.
80:14 Ha az én népem rám hallgatott volna, * ha Izrael utaimon járt volna,
80:15 Igen könnyen megaláztam volna az ő ellenségeit, * és szorongatóira vetettem volna kezemet.
80:16 Az Úr ellenségei hízelegnének neki; * és jólétük ideje örökké tartana;
80:17 és a gabona javával táplálná őket, * és a kősziklából mézzel elégítené meg őket.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Én vagyok az Úr, Izrael Istene, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről.
|
Ant. Ne táceas Deus.
Psalmus 82 [9]
82:2 Deus, quis símilis erit tibi? * Ne táceas, neque compescáris, Deus.
82:3 Quóniam ecce inimíci tui sonuérunt: * et qui odérunt te extulérunt caput.
82:4 Super pópulum tuum malignavérunt consílium: * et cogitavérunt advérsus sanctos tuos.
82:5 Dixérunt: Veníte, et disperdámus eos de gente: * et non memorétur nomen Israël ultra.
82:6 Quóniam cogitavérunt unanímiter: * simul advérsum te testaméntum disposuérunt, tabernácula Idumæórum et Ismahelítæ:
82:8 Moab, et Agaréni, Gebal, et Ammon, et Ámalec: * alienígenæ cum habitántibus Tyrum.
82:9 Étenim Assur venit cum illis: * facti sunt in adjutórium fíliis Lot.
82:10 Fac illis sicut Mádian, et Sísaræ: * sicut Jabin in torrénte Cisson.
82:11 Disperiérunt in Endor: * facti sunt ut stercus terræ.
82:12 Pone príncipes eórum sicut Oreb, et Zeb, * et Zébee, et Sálmana:
82:13 Omnes príncipes eórum: * qui dixérunt: Hereditáte possideámus Sanctuárium Dei.
82:14 Deus meus, pone illos ut rotam: * et sicut stípulam ante fáciem venti.
82:15 Sicut ignis, qui combúrit silvam: * et sicut flamma combúrens montes:
82:16 Ita persequéris illos in tempestáte tua: * et in ira tua turbábis eos.
82:17 Imple fácies eórum ignomínia: * et quǽrent nomen tuum, Dómine.
82:18 Erubéscant, et conturbéntur in sǽculum sǽculi: * et confundántur, et péreant.
82:19 Et cognóscant quia nomen tibi Dóminus: * tu solus Altíssimus in omni terra.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ne táceas Deus quóniam inimíci tui extulérunt caput.
|
Ant. Ne hallgass, Istenem.
Zsoltár 82 [9]
82:2 Isten, ki hasonló hozzád? * Ne hallgass, és ne nyugodjál, Isten.
82:3 Mert íme a te ellenségeid fölzendültek, * és akik gyűlölnek téged, fejüket fölemelték.
82:4 A te néped fölött gonosz tanácsot tartanak, * és a te szentjeid ellen ármánykodnak.
82:5 Mondják: Jertek és irtsuk ki őket a nemzetek közül, * és Izrael neve többé ne legyen emlékezetben.
82:6 Mert egy akarattal tanácskoznak, * szövetséget kötnek együtt ellened az idumeusok hajlékai és az izmaeliták,
82:8 Moáb és az agarénusok, Gebál és Ammon és Amalek, * az idegenek Tírusz lakóival.
82:9 Asszúr is velük jő, * segítségül lettek Lót fiainak.
82:10 Cselekedjél velük, mint Mádiánnal és Sisarával, * mint Jábinnal Cisszon patakjánál.
82:11 Kik elvesztek Endorban, * s lettek mint a föld ganéja.
82:12 Tégy az ő fejedelmeikkel, mint Órebbel és Zebbel * és Zebeével és Szalmanával;
82:13 Minden fejedelmükkel, * kik azt mondják: Bírjuk örökségül az Isten Szentélyét.
82:14 Én Istenem, tedd őket olyanokká, mint a forgatag, * és mint a pozdorja a szél színe előtt.
82:15 Mint a tűz, mely fölégeti az erdőt, * és mint a hegyeket fölégető láng:
82:16 úgy üldözd őket a te viharod által, * és zavard össze haragod által.
82:17 Töltsd be orcájukat gyalázattal, * hogy keressék, Uram, a te nevedet.
82:18 Piruljanak és rémüljenek el örökkön-örökre; * és szégyenüljenek meg és vesszenek el.
82:19 És ismerjék meg, hogy Úr a te neved, * te vagy egyedül Fölséges az egész földön.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Ne hallgass, Istenem, ellenségeid fennen hordják fejüket.
|
℣. Cognóscant quia nomen tibi Dóminus.
℟. Tu solus Altíssimus super omnem terram.
|
℣. Hadd ismerjenek meg téged, akinek neve: Úr.
℟. Az egész világon egyedül te vagy fölséges.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsíus píetas et misericórdia nos ádjuvet, qui cum Patre et Spíritu Sancto vivit et regnat in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Deus Pater omnípotens sit nobis propítius et clemens. Amen.
Lectio 1
De libro secúndo Machabæórum
2 Mac 5:1-4
1 Eódem témpore Antíochus secúndam profectiónem parávit in Ægýptum.
2 Cóntigit autem per univérsam Jerosolymórum civitátem vidéri diébus quadragínta per áëra équites discurréntes, aurátas stolas habéntes et hastis, quasi cohórtes, armátos:
3 Et cursus equórum per órdines digéstos, et congressiónes fíeri cóminus, et scutórum motus, et galeatórum multitúdinem gládiis distríctis, et telórum jactus, et aureórum armórum splendórem, omnísque géneris loricárum.
4 Quaprópter omnes rogábant in bonum monstra convérti.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Impetum inimicórum ne timuéritis: mémores estóte, quómodo salvi facti sunt patres nostri:
* Et nunc clamémus in cælum et miserébitur nostri Deus noster.
℣. Mementóte mirabílium ejus, quæ fecit pharaóni et exercítui ejus in Mari Rubro.
℟. Et nunc clamémus in cælum et miserébitur nostri Deus noster.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Atya Isten, légy hozzánk kegyes és irgalmas. Ámen.
1. olvasmány
A Makkabeusok második könyvéből
2 Mac 5:1-4
1 Ebben az időben készítette elő Antiochusz Egyiptom elleni második hadjáratát.
2 Történt, hogy negyven napon át levegőben száguldó, aranyba öltözött lovasokat és századonként felsorakozott, felfegyverzett sereget láttak az egész városban.
3 A lovasok csatasorban álltak, s mindkét irányban támadtak és védekeztek. Lendültek a pajzsok, lándzsából egész erdő volt, a nyilak repültek, az aranypáncélok csillogtak, s volt mindenféle vért.
4 Ezért imádkoztak mindannyian, hogy a jelenés jó előjelnek bizonyuljon.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Be ye not afraid of the assault of the enemy; remember how our fathers were delivered.
* Now, therefore, let us cry unto heaven, and our God will have mercy upon us.
℣. Remember His marvellous works that He hath done unto Pharaoh and his host in the Red Sea.
℟. Now, therefore, let us cry unto heaven, and our God will have mercy upon us.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Christus perpétuæ det nobis gáudia vitæ. Amen.
Lectio 2
2 Mac 5:5-7
5 Sed, cum falsus rumor exísset, tamquam vita excessísset Antíochus, assúmptis Jason non minus mille viris, repénte aggréssus est civitátem: et, cívibus ad murum convolántibus, ad últimum apprehénsa civitáte, Meneláus fugit in arcem.
6 Jason vero non parcébat in cæde cívibus suis, nec cogitábat prosperitátem advérsum cognátos malum esse máximum, árbitrans hóstium et non cívium se trophǽa captúrum.
7 Et principátum quidem non obtínuit, finem vero insidiárum suárum confusiónem accépit, et prófugus íterum ábiit in Ammaníten.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Congregátæ sunt gentes in multitúdine, ut dímicent contra nos, et ignorámus quid ágere debeámus:
* Dómine Deus, ad te sunt óculi nostri, ne pereámus.
℣. Tu scis quæ cógitant in nos: quómodo potérimus subsístere ante fáciem illórum, nisi tu ádjuves nos?
℟. Dómine Deus, ad te sunt óculi nostri, ne pereámus.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Örökkévaló Krisztus, add meg nekünk az élet örömét. Ámen.
2. olvasmány
2 Mac 5:5-7
5 De egy hamis hír is elterjedt Antiochusz haláláról. Erre Jázon összeszedett nem kevesebb, mint ezer férfit, és hirtelen rajtaütött a városon. A katonákat visszaszorították a falakra, s végül elfoglalták a várost. Menelausz a várba menekült.
6 Jázon azonban kíméletlen mészárlást vitt végbe honfitársai körében; nem gondolt arra, hogy a saját törzse tagjain aratott győzelem a legnagyobb szerencsétlenség. Inkább úgy tűnt, mintha ellenségtől szedne zsákmányt, nem pedig a saját népe fiaitól.
7 De a hatalmat nem kerítette kézre, támadása szégyenletes véget ért - kénytelen volt újra az ammoniták földjére menekülni.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. The heathen are assembled together to fight against us, and we know not what we should do.
* Our eyes look unto thee, O Lord our God, that we should not perish.
℣. What things they imagine against us, Thou knowest. How shall we be able to stand against them, except Thou be our help.
℟. Our eyes look unto thee, O Lord our God, that we should not perish.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Ignem sui amóris accéndat Deus in córdibus nostris. Amen.
Lectio 3
2 Mac 5:8-10
8 Ad últimum, in exítium sui conclúsus ab Aréta Arabum tyránno, fúgiens de civitáte in civitátem, ómnibus odiósus, ut réfuga legum et exsecrábilis, ut pátriæ et cívium hostis, in Ægýptum extrúsus est:
9 Et qui multos de pátria sua expúlerat, péregre périit, Lacedǽmonas proféctus, quasi pro cognatióne ibi refúgium habitúrus;
10 Et qui insepúltos multos abjécerat, ipse et illamentátus et insepúltus abícitur, sepultúra neque peregrína usus, neque pátrio sepúlcro partícipans.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Tua est poténtia, tuum regnum, Dómine: tu es super omnes gentes:
* Da pacem, Dómine, in diébus nostris.
℣. Creátor ómnium, Deus, terríbilis et fortis, justus et miséricors.
℟. Da pacem, Dómine, in diébus nostris.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Da pacem, Dómine, in diébus nostris.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Szeretetének lángját élessze fel Isten szívünkben. Ámen.
3. olvasmány
2 Mac 5:8-10
8 Végül is utolérte végzete: az arabok fejedelme, Aretász foglyul ejtette, majd városról városra menekült. Mindenki üldözte és megvetette a törvény megszegőjét, a haza és a honfitársak halálra keresett hóhérát. Végül Egyiptomba kergették.
9 Aki oly sokakat üldözött el a hazából, maga is idegenben pusztult el. A spártaiakhoz menekült ugyanis, hogy ott a közös származás folytán menedékre találjon.
10 Aki oly sokakat szétszóratott temetetlenül, azt nem siratták el, annak nem adták meg a végtisztességet és nem kapott helyet atyái sírjában.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Thine, O Lord, is the power, thine is the kingdom, O Lord, and Thou art exalted above all the heathen.
* Give peace in our time, O Lord.
℣. O Lord God, Creator of all things, Who art fearful and strong, righteous and merciful.
℟. Give peace in our time, O Lord.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. Give peace in our time, O Lord.
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandæ sint.
|
Hagyd ki a többit, kivéve ha a Laudest külön imádkozod.
|
Oratio {ex Proprio de Tempore}
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Omnípotens et miséricors Deus, univérsa nobis adversántia propitiátus exclúde: ut mente et córpore páriter expedíti, quæ tua sunt, líberis méntibus exsequámur.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {az időszaki részből}
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
O Almighty and most merciful God, of thy bountiful goodness keep us, we beseech thee, from all things that may hurt us; that we, being ready both in body and soul, may cheerfully accomplish those things that Thou wouldest have done.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|